header 4

A rossz "standardot", vagy a magyarvizslát óvjuk?

A Kutya c.lap 1994. évi szeptemberi számában egy a magyarvizslák tenyésztési törzsadatbázisához illeszthető méret és méretarány táblázatot adtam közre, amely a vizslák értékelését 67%-ban objektív, 33%-ban szubjektív alapon teszi lehetővé.  Többen érdeklődtek az értékelés házilagos kivitelezése felől, bár nem ezzel a szándékkal készítettem, hanem elsősorban a már szinte feledésbe ment részletes "tenyészszemle" objektívebb kiértékelését hivatott szolgálni, amelyen életének 1.-3. éve között legalább egyszer minden vizslát érdemes lenne bemutatni.  
Természetesen a fajtát jól ismerő tenyésztők regisztrálhatják vizsláik méretadatait ennek felhasználásával, de célszerű lenne felhasználni e módszert az új standard módosítás kialakításánál is.
Az értékeléssel kapcsolatban " a Kutya"-ban F.M.- írt észrevételt " Egy magyar standard védelmében" címmel az elmúlt év (1994) karácsonyi számában, mint a szerző írja, hosszú hallgatási fogadalmát szegve meg ezzel. Ennek akár örülhetnének is az olvasók, mert F.M. sokat tud a magyarvizsláról, hisz több évtizede tenyészti ezt a fajtát és korábbi pozíciói révén részese volt a fajta kialakításában, az eredményekben és a kudarcban, mint ahogy célzott is erre.  
Magam azonban nagy csalódást éreztem a cikk elolvasása után, mert az nem arról szólt, amiről a címből lehetett következtetni. Az érzésem az, hogy F.M. többet tud annál a magyarvizsla tenyésztés utóbbi évtizedeinek kísérleteiről, irányzatairól, mintsem általánosságokkal kelljen vagdalkoznia a "standard" védelmében.  
Szerettem volna olvasni arról, hogy mikor, milyen mértékben került pointer és ír szetter, vagy más idegen vér a rövidszőrű magyarvizslába, figyelemmel arra, hogy ezek a származási lapokon nem követhetők. Szolgálta-e ez a nagyon féltett magyar jelleg megmaradását, vagy csak egy "elegáns sárga vizsla" elérésére törekedtek? Hallani ezekről pletykákat, de jó lenne, ha már hiteles emberektől kaphatnánk ezekről értékelést. Persze az is lehet, hogy nem hozták a kívánt eredményt és jobb, ha feledésbe merül az egész, azért hallgat róla mindenki, de az utódok itt vannak a tenyésztésben "erősítendők" a "tipikus magyar" jegyeket.  
Ott tartottunk 1993-ban, hogy a magyarvizsla klub egy drótszőrű németvizsla korcsa utáni F2-es hibridet sztárolt hazai és nemzetközi vizslaversenyeken rövidszőrű magyarvizslaként.  
Természetesen megértem F.M. -nak a jelenlegi standard feletti gyámkodását, hisz személyes érzelem köti hozzá, mint írja saját munkája gyümölcse, azonban azt meg kellene érteni, hogy nem szolgálja a tenyésztés színvonalának emelését. A bírálatokon figyelembe se nagyon veszik egyes pontjait, akkor megkérdezhetik a laikus tenyésztők, hogy minek van? Talán, ha a nyolcvanas évek elején szélesebb alapokra épül a módosítás, vagy hatalmi szóval nem kerülnek elfojtásra az észrevételek, most nem kellene a standard módosítás gondolatával foglalkozni.  
Azt már minden vizslás-vadász belátta, hogy az 51 cm marmagasságú (ez a szuka alsó mérethatára jelenleg) vizsla nem felel meg az általános magyar vadászati körülményekhez, bármilyen arányos is egyébként. Egyszerűen fizikailag képtelen megfelelni a vadászterepen, bármilyen jó hajlammal is rendelkezik.  
Az indokolást a vizsla méretének csökkentésére,- a vizsla férjen el a Trabantban is - a magyarvizsla alsó mérethatárának a leszállítására FM.-től hallottam a nyolcvanas évek elején, egy siklósi versenyen.
Természetesen nem kell az időközben megváltozott divatos autóméretek arányában növelni a vizslák méretét, mint ahogy ezt az általam közreadott mérettáblázat sem támasztotta alá, csupán arról van szó, hogy ki kell venni- többek között- azokat a hibákat a standardból amelyeknek a figyelembe vétele ártana a magyar fajtának.  
Ettől nem lesznek a vizslák durvák, mert a felső méret nem változik, csak homogénebb lesz az állomány. Egy másik nagy probléma a mellkas szélesség drasztikus csökkenése, hogy a temperamentum és egyéb jellemzően a magyarvizslára utaló belső tulajdonságok csökkenéséről ne is szóljak. A főbb méretarányokat a standardban is be kellene határolni.  
A magyarvizsla nem, illetve nem csak field triál kutya annak ellenére, hogy a magas szintű mezei munkája alkalmassá teszi, hogy ezeken a versenyeken is helyt álljanak a legjobb egyedei. Kár lenne belőle sárga pointert, vagy rövidszőrű szettert faragni. Ha ettől tart FM akkor egyetértek vele, egyébként cikkéből arra következtetek, hogy nem olvasott el egy korábbi írásomat, ahol a számítógépes tenyésztési adatbázis létrehozásáról bővebben írtam. Abból tájékozódhatott volna, hogy abban nemcsak a kvantitatív, hanem a kvalitatív tulajdonságok számára is van hely, hogy csak egy példát mutassak be, a vizsla egész élete során vizsgákon és versenyeken szerzett összes értékelését be lehet vinni, abból az alapvető tulajdonságokra vonatkoztatva adatot lehet lekérni akár a szélsőségekre, akár átlagra vonatkoztatva tenyész vonalanként.  
Felhasználható utódellenőrzésre és genetikai hibák eredetének visszakeresésére. Mindezt, természetesen teljes feltöltöttség és folyamatos karbantartás, adatszolgáltatás mellet teszi lehetővé. Azok a vizslások ellenkeznek, akik mögött nincs teljesítmény, nem lenne mit a komputerbe vinni, vagy nagyon féloldalasak az eredményeik, pedig a magyarvizsla egyelőre "még!" munkakutya. Ne féljünk hát a számítógép adta lehetőségeket kihasználni a vizslatenyésztésben se, ettől a tenyésztő "önmegvalósítása" nem szenved csorbát, legfeljebb minősíthető lesz.  
Talán értem el szerény eredményeket a Tordaszigeti kennellel a magyarvizsla tenyésztésben, a tucatnál több minősített vizslaverseny eredmény, a küllemben elért CAC és CACIB-ok, fajta győztesek, az elért ezüstkoszorús mestertenyésztői fokozat feljogosít arra, hogy visszautasítsam FM.-nek a Rembrandt mű és a képkeret közti hasonlatra utaló megjegyzését.  
Lehet, hogy ha főtitkár lettem volna az egyesületben és a legközelebbi hozzátartozóm a BT. elnöke, még többet is elérhettem volna, de én ilyen címen soha nem várok a kutyáim számára elismerést. Akik ismernek tudják, hogy nem rejtem véka alá a véleményemet, ez a múltban sem volt és most sem kifizetődő, mert különböző érdekcsoportokéval ellentétes lehet, de mindig a vizslázás ügyében emeltem szót, akár a tiszta versenyszabályok, akár a tiszta, pontos standard legyen is a téma. Így legalább biztos lehetek abban, hogy amit elértem az nem a hajbókolásom eredménye.  
Ne a standard ésszerű és szükségszerű módosításától féltsük tehát a magyarvizslát. Ellenkezőleg, meg kell óvni annak minden pozitív jellegét, hogy ne mosódjon bele a pointerbe, szetterbe, vagy a német vizslába. Célunk tehát egyezik, a hozzá vezető út egy kicsit eltér, de éppen arra szántam a korábbi írást a Szerkesztőséggel egyetértve, hogy vitassuk meg, de a vitában legyünk konkrétak, mert csak ebben az esetben érdemes a papírt felhasználni.  

Kisbajcs, 1995. január.  

Huszár Tibor     
             Vadász-kynológus