header 4

Az Új Kutya Szövetség c. lap 2002. novemberi számában a Hasznosság és haszonelvűség címmel K. M.  monogrammal megjelent írásra szeretnék észrevételt tenni. 

Jómagam nem láttam a New York-i kiállítást, ezért az ott tapasztalt szervezési és küllembírálat minősítésére nem kívánok kitérni, azonban a Hungária Vizsla Clubhoz a világ számos országából beérkező levelek alapján, elsősorban a magyarvizsla vonatkozásában rátekintéssel rendelkezem a külföldi minősítési rendszerekre.

Mégsem a külföldi jó, vagy rossz példákra szeretnék hivatkozni, mert elég bajunk van itthon a MEOE kiállításokon tapasztalt, szakmailag alacsony színvonalú a standardot figyelmen kívül hagyó bírálatokkal is, amit nekünk kell megszüntetni, vagy helyette jobbat kitalálni.

Egy adott, teljesítményre is tenyésztett fajta esetében a fajtaleírás (standard) és a használati funkcióra való szelekciós indexnek való megfelelés, együtt határozza meg a tenyészcélt.

Ezt teljesen figyelmen kívül hagyva a MEOE mai vizsla minősítési gyakorlatában alig lehet különbséget tenni a küllem, vagy a teljesítmény bírálatok múlják –e alul egymást a szakértelem, az odafigyelés, vagy talán a korrektség hiánya miatt, mintha ebben versengenének. Ez az állapot pedig árt az adott fajta hasznossága növelésének a haszonelvűség figyelmen kívül hagyása miatt.

Mint mestertenyésztő, több évtizede tenyésztem a magyarvizsla mindkét szőrváltozatát. Mint vadász, a vizsla hasznosságát tekintettem a vezérelvnek, a választott fajták tenyészegyedeinél a fizikai és mentális tulajdonságok meglétét a vadászalkalmasság tükrében vizsgáltam. Ennek megfelelő tenyészcélt fogalmaztunk meg a Hungária Vizsla Club tenyésztési programjában is 1998-ban.

Már több évtizedes tenyésztői és kiképzői múlt állt mögöttem, amikor MEOE teljesítménybírói minősítést szereztem. Hamar rá kellett döbbennem, hogy a helyezéseknél a legkevésbé a teljesítmény számított.

Ennek az alacsony morális színvonalnak volt megfelelő a vizsla-vizsgaszabályzat is. Amikor ebből eredően egy kétes bírálat szemtanúja voltam, egy szakmai fórumon felvetettem a versenyszabályzat pontosításának szükségességét, a feladat végrehajtása és a bírálat egyértelmű megfogalmazását. Ennél rosszabbat nem kezdeményezhettem volna, a MEOE vizsla teljesítménybírói tanács elnöke-amiért volt bátorságom az általa összetákolt, ellentmondásos, magyartalan megfogalmazású, a vadászatra való alkalmasságot nem támogató vizsla bírói szabályzatot kritizálni- szóban azonnal, írásban hamarosan kizárási határozattal „jutalmazott”.

 Bár e felbőszült intézkedésnek érdemi hátránya nem lett számomra, mert a határozat megalapozatlan volt és fellebbvitel során hatályon kívül helyezték, a vizsla haszonelvűségen alapuló értékelése szenvedett hátrányt. Egy ilyen szabályzat nélkül pedig azt a teljesítményt magyarázzák a bírók hibának, és azt a hibát nézik teljesítménynek, amit ők akarnak. Semmi jelét nem láttam annak, hogy ez a szemlélet a belátható időn belül megváltozik, ezért több hasonlóan gondolkodó vizslással megalakítottuk a Hungária Vizsla Club-bot 1997-ben.

Néhány friss példával a küllembírálat területéről is beszámolok. A magyarvizslák jelentős hányada a hosszan tartó negatív szelekció folytán alig haladja meg a méretesebb vadnyúl méretét. A vadászaton akár 20 cm-es hóban, a mélyszántással megművelt földön a meglőtt nyulat a vizslának kell a gazdához vinni, és nem fordítva. Ehelyett a MEOE Magyarvizsla Klubja a rövidszőrű vizslának a field trial szerű vizsgán való megfelelőségét ajánlja a vadászoknak, mint vadászatra való hasznosságot, azzal mit sem törődve, hogy ilyen vadászati mód hazánkban nem honos. A vizslának a sűrű nádasban, vizes terepen kell a vadat megkeresni, felhajtani, a lelőttet elhozni, nem a nyílt mezőn a gazdájától több száz méterre rohangálva az egyetlen kipányvázott vadat megkeresni. A magyarvizsla univerzális vadászkutya, és ehhez sok más tulajdonság mellett megfelelő fizikai adottsággal párosuló elhozási készség kell.

A drótszőrű vizslák szőrminőségének megítélése is komoly dilemma elé állítja a felkészületlen és tapasztalatlan bírót. Ehhez is kell némi vadászati tapasztalat. Milyen az a szőrminőség, ami a standardnak és a vadászatnak egyaránt megfelel. Észre kellene venni, hogy a vizslát trimmelt, tépett szőrrel, vagy a természet által megalkotott az évszaknak megfelelő szőrben állítják a ringbe, és az megfelel az előírtnak.

Elvárható ez egy olyan szervezettől, amelynek tenyésztési programja több éve nem felel meg a hazai rendelkezéseknek?

Ezeket a „finomságokat” a fajta tenyésztésével komolyan foglalkozó tenyésztők, és az adott fajtára specializáltan felkészült bírók tudják pontosan elbírálni. A bírók kiválasztása, felkészítése a tenyésztésirányításért felelős fajtaklub feladata az egész világon. Fontos, hogy a magyar fajták tenyésztésirányítását egyetlen nemzetközi szervezet se vehesse el a fajtagazda ország törvényesen elismert szervezetétől, a külföldi fajták esetében, pedig fogadjuk el az adott fajta honi irányítását. Így tudjuk elérni, hogy a magyarvizsla ne váljék sárga pointerré, a kuvasz és komondor stb. MAGYAR fajta maradjon, és ne legyen annyi genotípusa ahány országban tenyésztik. Előbb azonban itthon kell példát teremteni, minőséget felmutatni!

2002. december

Huszár Tibor elnök

Hungária Vizsla Club

www.vizsla-club.hu