header 4

A Nimród 2001. Októberi számában az OMVK kynológai szakbizottságának elnöke írásából betekinthettünk a vizslafélék vadászati alkalmassági vizsgáinak a törvényben előírt és a Vadászkamara által tervezett elképzelésekbe.
A vadászkutyák vadászatra történő felkészítéséről és a felkészítés fontosságáról teljesen egy véleményen vagyok PG val, szintúgy az erre vonatkozó törvényi szabályozás fontosságát is helyeslem.
Több évtizedes vadász és vizslás tapasztalatomra alapozva mégis szót kell emelnem a cikkben leírt állítások és elképzelések némelyikével és a rendeleti szabályozással kapcsolatban.
Teszem ezt így utólag, mert a törvények előkészítésébe csak az un. "szakma" került bevonásra, a törvény és rendelet tervezetek nem kerültek nyilvános fórumokon megvitatásra, ahol a hozzám hasonló "laikusok" is kifejthették volna véleményüket.
Kezdeném ott, hogy a vizslák kiképzését íróasztal mellett, egyetemen, főiskolán nem lehet megtanulni. Erre az élet adja a vizsgabizonyítványt, a korrektül levizsgáztatott sokadik vizsla felkészítése, a vadásztársak elismerései adják ki a "diplomát" a kutyának, idomítójának és a vezetőjének egyaránt.
Mint fentebb már említettem egyetértek a törekvéssel, hogy a vadászatokon, csak megfelelő képzettségű vadászkutyák működhessenek közre, még azzal is, hogy bizonyos számú képzett kutya közreműködése mellett lehessen csak vadászatot folytatni. Ezt gazdasági és állatvédelmi érdekek indokolják.
Azzal már kevésbé, hogy a vadászkutyák képzettségi szintjének megállapításánál egyedül a Vadászkamara kynológusai képviselnék a "szakmát".
A vadászati törvény, és a végrehajtási rendeletében megjelentekből ennek az ellenkezőjére következtettem, feltételezve, hogy az előkészítésben a "szakma" képviselve volt.
Lássuk a példákat:
A Vtv. 67. 5) bekezdésében azt írja, hogy vadászaton (a vad felkutatása, keresése) csak erre igazoltan képzett vadászkutya alkalmazható. A 6) bekezdés szerint pedig a vadászatra jogosult felelős a vadászterületnek megfelelő képzett vadászkutyáról gondoskodni.
Itt már pontatlan a törvényi előírás! A vadászkutya ne a vadászterület jellegének feleljen meg, hanem az ott éppen az adott vadfajra folytatott vadászat igényeinek. A nagyvadas területen is lehet egy folyó, ahol vízi vadászatot, de más terület ahol apróvad keresési vadászatot gyakorolja a vadász, amire a sebzett nagyvad csapájának követésére képzett véreb nem biztos, hogy jó megoldást jelentene.
Itt folytatni kellett volna a szabályozást a mennyiséggel és a minőséggel, vagyis hány vadászhoz, milyen jellegű vadak vadászata esetén milyen és mennyi vadászkutyát kell biztosítani.
A vadászkutyák felsorolását fajtakörönként a törvény végrehajtási rendeletének 42.§-1) bekezdésében találhatjuk, de hiányzik az a felsorolás, amely egyértelművé tenné, hogy mely fajtacsoportot milyen jellegű, illetve fajtájú vad vadászatánál lehet alkalmazni.
Ezt egy példával illusztrálom: Az elrejtőzött vadat állással jelző vadászkutyák például megfelelő képzés után a vadászat bármely jelenleg űzhető formájához alkalmazhatók őzig bezárólag, esetleg még vaddisznó utánkereséshez is.
A retriverek és más olyan vadászkutyák, amelyek nem jelzik állással a rejtőzködő vadat a vízi vadra és a nem kereső vadászatokon egyéb szárnyas vad (szalonka), illetve hajtó vadászaton lehetnek alkalmasak a közreműködésre.
Abban az esetben, ha ezeket a kutyákat kereső fácánvadászatra engednék alkalmazni, sok fácántyúk, fiatal mezeinyúl esne áldozatul, mert az előttük megbújt, vagy nem elegendő menekülő készséggel rendelkező vadakat rendre apportíroznák. Bízom benne, hogy bár a törvény nem szabályozza, a vadászatvezető az első eset megtörténte után pórázra veteti az ilyen kutyát, ha nem akar más kutyája általi törvénysértések szemlélője lenni. Ugyanezt kell tenni egyébként a "szakma" által kitűnőnek ítélt vizsgabizonyítványt felmutató pedigrés és egyéb fajtakeverék márkájú eb esetében is.
Megért volna egy bekezdést a törvényben, a felesleges viták elkerülése végett, a vadászatvezetőnek ilyen irányú törvényi felhatalmazása, mert a bizonyítvány az egy dolog, de aki a vadászkutyás szakmát legalább alapszinten ismeri az tudja, hogy egyes fajták esetében a vizsga napját követő első vadászaton is megváltozhat a kutya viselkedése olyan irányban, hogy az a vadászaton, legyen az társas vagy egyéni, finoman szólva nem kívánatos szereplővé válik.
A Vhr. 42/A1)bekezdésében a vadászaton elvárandó követelményeket az adott fajta elismert tenyésztő szervezete köteles meghatározni. Az általuk készített szabályzat alapján megállapíthatják az egyed tenyészértékét és vadászati alkalmasságát is, amiről bizonyítványt állíthatnak ki.
A Vadászkamara Vhr. alapján véleményezhette ezeket, és remélhetően a szakma magas szintjén tette ezt, de a vizsgáztatás nem az ő kompetenciája. Megköthetett bizonyos minimum követelményeket az alkalmazott vadászati módokhoz, de ezt így nem tette, a fentebb említett törvényi hiányosságok miatt.
A vadászkutyák alapvető vadászati alkalmasságával szemben támasztott követelményekről 1999.-évben már írtam a Nimród olvasóinak, ezeket a továbbiakban is fenntartom.
Összegezve most csak annyit erről, hogy minden olyan kutya jelenléte elfogadható az adott vadászaton, amelynek a szófogadása olyan szintű, hogy a vadászaton ordítozás(és elektrosokkot adó) nyakörv nélkül vezethető, nem akarja üldözni az előle menekülő, és nem igyekszik elfogni az előtte megbújt vadat. A sebzetten menekülőt, a lövés után élettelenül helyben maradót a terepviszonyoktól és a vad fajtájától függetlenül megkeresi, elfogja, a vadászhoz viszi, vagy hozzásegíti az ilyen vad birtokbavételéhez, hogy a vadász megszabadíthassa azt a felesleges szenvedéstől.
Nem ismerem a tenyésztésirányításra benyújtott összes pályázatot, de a Hungária Vizsla Club (HVC) pályázatában a magyarvizsla fajták vonatkozásában 1999-ben készített Vadászati Alkalmassági Vizsga (VAV) követelményei ennek megfelelően készültek. Azt sem tudom még, hogy a Vadászkamara szakértői csoportja hogyan értékelte ezt, de hamarosan erre is fény derül, sajnos már csak a bíróság előtt.
A fajtakeverék vadászkutyákról is néhány sorban szeretnék szólni, mert a vadászati törvény Vhr.-ében ez sincs pontosan megfogalmazva. A Vhr.42/A. 2) bekezdése azt mondja, hogy vadászaton való alkalmazhatóság követelményeit fajtakörönként, esetleg fajtánként, apró és nagyvad fajonként kell meghatározni, a 4) bekezdése szerint pedig fajtakeverékek is vizsgát tehetnek.
Nos ez elég színessé teheti a vadászatokat.
Mi számít fajtakeveréknek a vadászkutyák esetében? Ki állapítja meg, hogy az adott kutya keverék-e vagy megfelel valamely vadászkutya-fajta jellegének, ha a származása nem igazolt. Minden igazolt származású vadászkutya fajtatiszta e? Lenne még több kérdőjel is, de egyelőre legyen elég ennyi példának.
Szerencsésebb lett volna, ha a fajtakeverék megfogalmazás helyett a nem igazolt származású, de valamely vadászkutya-fajta jellegével beazonosítható kutyák meghatározást szerepeltetnék a rendeletben oly módon, hogy ezek is levizsgáztathatók legyenek valamely fajtakörnek előírt szabályok szerint, ahova küllemi megjelenésük alapján besorolhatók.
Ez azért fontos, mert a fajtakeverékeknek nincs fajtagondozójuk, ezáltal nem készül számukra vadászati alkalmassági vizsgakövetelmény. Mégsem lenne célszerű, hogy a Vadászkamara vegye ezeket a kutyákat nyilvántartásba, mert csak azokat a kutyákat szabadna vadászatra engedni, amelyek valamely, a Vhr. 42.§ valamely fajtájához hasonlóak, de származásuk nem igazolt.
Az ilyen, és a tenyésztési követelményeket küllemi okból nem teljesítő és ebből kizárt kutyák számára a fajtakluboknak a 64/1998(XII.31.) számú FVM rendelet szerint un. Mellék törzskönyvet kellene vezetni, amelyben munkakutya osztályában lehet őket nyilvántartani, azonosítható módon megjelölve minden egyedet. Az ilyen kutyák is kapnak nyilvántartó(azonositó) lapot és regisztrációs számot- a HVC tenyésztésirányítási programja szerint.
Végére hagytam még egy megjegyzést a Vhr. 42/A. 4) bekezdésével kapcsolatban.
Megjelenése óta töröm a fejem azon az összefüggésen, hogy mi a köze az aktuális évben a vadászjegy meglétének a vizsla vadászati alkalmassága megállapítására való alkalmassággal, ugyanis a bíró nem vadászhat amikor bírál.Ez azt jelenti, hogy akinek nincs vadászjegye az nem érthet a vizsla kiképzéshez. Jó lenne, ha ezt fordítottan szabályoznák, vagyis akinek van vadászati engedélye, az vizsgázzon le vizsla kiépzésből, és vezetésből.
Ez az előírás olyan helyzetbe hozhat egy már 30 éve vadászkutyát vezető, képző, bíráló "nyugdíjas vadászt", hogy több évtizedes tapasztalata, hozzáértése ellenére, csak azért nem minősíthet, mert nem váltotta ki az aktuális évi vadászjegyét, ezzel ellentétben az első kutyáját vizsgán negyedszerre áterőltetett, hevenyészett vizsgát tett kezdő vadászra bízza a "szakmai" részt, a kutya vadászati alkalmasságának megállapítására.
Mint vizslavezető versenyen is találkoztam olyan vizslabíróval aki nem volt tisztában a vadmegállás a ráhúzás fogalmaival, módozataival. Nem tudta hogyan kell viselkedni a kutyának, ha a sebzett szárnyasvad nyomán a vadhoz ér. Hogyan kell a vadat terítékre hozni stb.
Fentiek miatt azzal egyetértek, hogy igazoltan több éve vizsgázott kutyával való vadászat után tehessen egyáltalán bírói vizsgát és mondhasson valaki véleményt más kutyájának a felkészültségéről, alkalmasságáról, de akkor ezt kell törvénybe foglalni.
Ne felejtsük el, az igazi és mérvadó véleményt a kutyáról és vezetőjéről nem a bírók mondanak, hanem a vadásztársak, a vadászatvezető. A vizsga papír arra jó csak, hogy azt a vadászatvezetőnek bemutatva leoldható legyen a vadászat megkezdésekor a pórázról, de semmiképp nem jelentheti azt, hogy oda nem köttethető vissza a vadászat alatt mutatott zavaró viselkedése miatt.

Huszár Tibor vadász-kinológus