header 4

A Magyarországon alkalmazott vadászkutyák származási helyük, a vadászaton való alkalmazhatóságuk szerint több csoportra oszthatók.  A vadászok - már aki egyáltalán elérte azt az etikai szintet, hogy fontosnak tartja a vizslával való vadászatot- többnyire elkötelezettek valamelyik fajta(csoport) mellett, ami természetes dolog. A fajtakiválasztásban közrehat a jellemzően meghatározó vadászati mód, a terep és éghajlati viszonyok, a vadász karaktere, és nemzeti hovatartozása.

Ez utóbbi hozta létre a különböző nemzeti fajtákat, amelyek tulajdonságaikban, vadászati képességeikben nagy átfedés tapasztalható, mégis fontosnak tartották a különböző nemzetek, hogy legyen  saját, a vadászati gyakorlatuknak és saját nemzeti karakterüknek legjobban megfelelő, vadászkutyájuk.

Az összképet csak színesíti, hogy az országok mindegyikében megtalálhatók más országok által kitenyésztett vadászkutyák, mint ahogy az országhatárokon belül nemzetiséghez tartozás szempontból sem teljesen homogén polgárok élnek.

E körülmények figyelembe vételével mi magyarok is büszkélkedhetünk több őshonos, vagy honi kutyafajtával, köztük négy a vadászatra használható fajta. A két vizslán (rövid és drótszőrű) kívül az erdélyi kopó és a magyar agár, bár a két utóbbi alól már rég kifogyott a vadászati lehetőség, ennek ellenére hála a szimpatizánsainak ezek fennmaradása is biztosított.

Mai vadászati gyakorlatunkban tehát általánosan a vizslát alkalmazzuk segítőnkként, ami annak köszönhető, hogy megfelelő képzés után a vadászat majdnem minden módjában közre tud működni.

A vizsla, elnevezésének megfelelően, kereső-vizslató vadászkutya, amely tulajdonságaira nézve folyamatosan alakult, ahogyan a vadászati módok is alakultak az évszázadok folyamán.

Pontos eredete nem határozható meg, feltevések szerint keleti, kisázsiai vadászkutyák és a kelták hasonló célra tartott kutyáiból keverték, jelenlegi formájáról a XVIII. Századból vannak hiteles forrásaink.

A következő év században a magyarok azon rossz mentalitása, mely a túlzott nyugatimádatban öntött formát a reformkorban, majdnem teljesen hagyták kiveszni a magyar sárgát(ekkor még nem gondolták, hogy ez egy nemzeti fajta) mert divatba jöttek az angol és német földről behozott vadászkutyák. Szerencsére ez a tendencia megfordult az utóbbi fél évszázadban.

Milyen vadászkutya a magyarvizsla?

Elég lenne "csak" vizsla jelzővel illetni,( a vizslat szó keresgélést, átkutatást jelent) hisz így ismerik az egész világon, ahol hungarikumnak számít.

A többi, hasonló jellegű fajta nem vizsla, hanem vadmegálló, mutató vadászkutya. (Vorstehund, Pointer , stb.,vagy a kitenyésztőik nevéről elnevezett fajták)

Természetesen a vizsla is megállja, vagyis jellegzetes feszült pózba merevedve jelzi az általában szaglásával érzékelt vadat. Így tett az egyik őse a fürjre hálóval történő vadászatnál alkalmazott fűrjészeb is. A vadász a vadat stabilan jelző kutyája segítségével a hálót arra a helyre dobta, ahol a fürj elrejtőzve lapult.

Kezdetben a főleg főúri udvarokban egy falkát tartottak az apróvad és másikat a nagyvad tereléséhez. Ez később a polgárosodás időszakában lehetetlenné vált, egyrészt a birtok méretek, másrészt a vadászati módok változása miatt.

A lőfegyverek kifejlesztésével szükségessé vált, hogy a kutya az élő vad felkutatásán, jelzésén kívül a lelőtt, megsebzett vadat a sűrű növényzetben, nádasban, vízben megkeresse, és a terítékre hozza, vagy nagyvad ellábalása esetén, a véres nyomon vezesse a vadászt. Ezzel jelentősen kibővült a vizsla feladata Ez a körülmény hatott a vadászkutyát tenyésztőkre oly módon, hogy a kitenyésztették a többfunkciós vadászkutyát, illetve az akkor meglévő fajtákat hajlamaik szerint olyan szelekció szerint igyekeztek tenyészteni, hogy megfeleljenek a kor követelményeinek. Ez a tendencia egyes jól alkalmazkodó fajtáknak (vizsla félék) kedvezett, más fajták ( szelindek, kopófélék, agarak) hanyatlását okozta.

Ez a folyamat napjainkban is tart, mert a vadászkutyák további szelekciója tapasztalható, melyet elsősorban a társas apróvad vadászatokon alapvetően megkövetelt fegyelmezhetőség követelménye  szabályoz.

Azok a vadászkutya fajták, amelyek nehezen fegyelmezhetők a vad előtt, egyrészt mert a vadásznak egyre kevesebb ideje van a fegyelem fenntartásra minimálisan szükséges tréningekre, másrészt az egyszer megtanultakat a vadászat hevében hamar "elfelejtik" kiszorulóban vannak. Ez a tendencia kedvez a magyar fajtáknak, hisz szinte egyedülállóan gazdacentrikus, intelligens, kiszolgáló, együttműködő hajlama révén ideális partnere a társas vadászaton megjelenő gazdájának. Soha nem értettem azokat a "tenyésztőket" akik e szinte ideálisnak mondható tulajdonságokat olyan vadászkutya (pointer,ír  szetter, stb) vér bevitelével akarták "javítani" amelyek néhány évtized múltán a vadászatokon már csak mutatóban fordulnak elő. Az eredmény  egy heterogén állomány kialakítása lett.

Sajnálatos, hogy a vadászatra képzett kutyák MEOE által kialakított  vizsga követelményei sem a magyar fajtáknak kedveznek, de a vadászat gyakorlati követelményeinek sem felelnek meg, mert azokban a vizsla fegyelmével kapcsolatos kikötések olyan lazák, hogy olyan kutya is levizsgázik, amely  a vadászaton a pórázról le sem oldható a vadászat zavarása miatt.

Köztudott, hogy a jelenlegi követelmények a hazai németajkú(sváb) kisebbség közvetítésével a német nyelvterületen meghonosult előírásokat követi, ott pedig olyan vizslafajták teremtek, amelyeket "vasmarokkal" lehet csak együttműködésre, fegyelemre nevelni - több éves tréninggel. Nem csoda , hogy ehhez igazították a követelményeket is.

Teljesen elfelejtődött a vizsla megmentése érdekében oly sokat tevő Országos Vizsla Club megbízásából a múlt század első harmadában megfogalmazott alapvető követelmény, a vizsla bármely vad menekülésének láttán, külön parancs nélkül maradjon nyugodtan helyben. Ma pedig a szőrmés elfogása, két percig történő üldözése még nem kizáró tényező.

Természetesen a Hungária Vizsla Club vizsga és versenyszabályzatában ezen is változtattunk. Az vezérelt bennünket, hogy a vadászat mai követelményeinek mindenben megfelelő, a vadászatot segítő és nem a vadászokat bosszantó, szemre is tetszetős populáció kialakítását érjük el. E követelmények fontosabb előírásait a következő lapszámokban olvashatja majd a T. Olvasó.

Huszár Tibor elnök

HVC