Ezzel a dilemmával már sok vadásztársam találkozott, amikor egy vizsla vásárlására szánta el magát. Nem kisebb a gondja a tenyésztőnek, aki tenyésztési célra szeretne kölyköt kiválasztani. Egyes öröklött tulajdonságok tekintetében már a fajtaválasztással bizonyos szintig behatároltuk az öröklött hajlamok választási lehetőségeit.
Figyelembe kell venni azonban, hogy azonos fajtán belül is lehetnek lényeges eltérések az öröklődő hajlamok terén, ezért a vadászkutyák bizonyos tulajdonságaikban átfedéssel rendelkeznek ami azt jelenti, hogy egyes hajlamaikban alig van köztük különbség, néhány tulajdonságban viszont óriási eltérés mutatkozik.
Például tudnám mondani, hogy orrjóság vonatkozásában több fajta közel azonos hajalmokat örököl, viszont kapcsolattartás terén nagyok a különbségek. Egyes tulajdonságok terén nagyobb lehet a minőségi különbség azonos fajtákon belül különböző tenyészvonalak között, mint két különböző fajtát szigorú szelekcióval igényesen tenyésztő vadászkutyái között. Nagyobb a valószínűsége egy jó hajlamú kölyök beszerzésének egy jó vadásztulajdonságokat bizonyítottan több generáción át örökítő tenyészvonalból, mint egy ismeretlen ősöktől származó szülőpártól.
Nem szabad teljesen hagyatkozni a ősök vizsga eredményekre, mert azok nagyon messze állnak jelenleg a vadászati gyakorlattól, ezért csak iránymutatónak szabad elfogadni a MEOE bírálati lapokat. Több első díjas, sőt vizsga győztes vadászkutyát láttam, amelyek a gyakorlati vadászaton használhatatlanok lennének. (Láttam díjat nyert vizslát, amely vadat tépett, amely nem találta az alig 20 méter széles nádas vízben a vadrécét, amely vadat űzött kitartóan)
Az igazi teszt a vizsla számára egy egész napos vadászat, lehetőleg vadban dús terepen, ezért mindig többre tartottam a vizslám nevében egy vadászaton mutatott munka után a résztvevő vadásztársaktól kapott dicséretet, mint egy első díjas vizsga eredményt, bár ez utóbbiból is van egynéhány a vitrinemben. A több generáción keresztül vadászatokon jó eredménnyel tesztelt tenyészetekben hajlamaikra nézve homogénebbek a született kölykök, átlag képességeik jobban reprezentálják a fajtától elvárható teljesítményt. Ezt azért tartom fontosnak, mert egy 7-8 hetes korú kölyök esetén a várható tulajdonságokat mintegy 50%-ban, a várható külső megjelenést még ennél is kisebb arányban lehet megítélni. Viszonylag jól elbírálható kölyök korban a vizsla idegrendszeri stabilitása, bizalma az emberhez, az elhozási kedve és a vadászösztöne, esetleg a vadmegállási hajlama, de nagyon sok múlik azon, hogy számára a legkedvezőbb környezetben legyen módja elsajátítani a korának mindig megfelelő vadászati feladatokat..
A kölyök tesztelésekor az idegrendszer stabilitásának vizsgálatára csapjunk hirtelen zajt, összecsapva tenyerünket, vagy felfújt papírtasak eldurrantásával. A jó idegrendszerű kölyök meglepődhet, de nem menekül el a helyszínről, néhány másodperc elteltével helyreáll a normális viselkedése. Amelyiknél ehhez több idő kell, vagy a zaj ismétlésére elbújik rejtekhelyére az labilis idegrendszerű, gyenge zajtűrő hajlamú példány. Ha több kölyök közül lehet választani érdemes megvizsgálni, melyik hallgat legjobban a hívó szóra. Ezt úgy vizsgáljuk, hogy eltávolodva tőlük a már általuk ismert hívó jelet hallatjuk. Amelyik azonnal reagál és a hangforráshoz szalad, később is könnyebben lesz behívható, jobb lesz az együttműködésre való hajlama. Az öröklött vadászösztönt is le tudjuk tesztelni már kölyök korban. Ehhez szükség van egy horgászbotra, rajta kb. 1,5 m-es horgászzsinóron egy vadszárnyra. A vadszárnyat a bottal a kölykök elé dobjuk, melyre azok rárohannak és lábukkal rögzíteni szándékoznak. Erre ne adjunk esélyt, mielőtt lefognák, húzzuk el előlük, de csak annyira, hogy számukra továbbra is látható legyen. A játék többszöri ismétlésével le tudjuk mérni, mekkora a kitartás a zsákmány megszerzésére. A legerősebb hajlamú nem törődik bele a sikertelenségbe, újra és újra kísérletet tesz az elfogásra. A legjobbak taktikát változtatnak, nem rontanak rá direkt módon, hanem lelapulva figyelik a bábut, majd váratlanul támadásba lendülnek. Ebből a viselkedésből alakul ki az "állás", mely sok esetben az első teszt alkalmával kifejezett formában megnyilvánul.
Az elhozási hajlam tesztelése is fontos már ebben korban, mert nagyon megkönnyíti a vadászatra történő kiképzést, ha erős az elhozási ösztöne. Ehhez összekötött nyúlláb, vadszárnyak a legalkalmasabbak, mellyel minél előbb játékos formában meg kell ismertetni a kölyköket. Amelyik szívesen tartja a szájában és tartósan cipeli, annak jó lesz az elhozási kedve. Ha eldobás után felveszi a bábut és hozzánk jön vele, akkor nincs benne született irigység. Az sem baj, ha ki akar kerülni bennünket, megakadályozva ezzel a "zsákmány " elvételét, mert ez esetben saját prédának tekinti a bábut. Később a behívások utáni dicséretekkel tehetjük bizalmasabbá. Azok az egyedek, amelyek nem tartják szívesen a szájukban a bábut, egy konkurenssel rávehetők, mert a "kutya irigység" arra készteti, hogy elvigye a zsákmányt a másik elől. Ezekkel vesződségesebb lesz az elhozás tanítása.
A született hajlamok tesztje után meg kell vizsgálni a kölyök egészségi állapotát, fogazatát, kanoknál a herék leereszkedettségét, drótszőrűeknél a szőrstruktúráját.
Abban az esetben, ha serdülő korú (5-8 hónapos) vizslát kívánunk választani, már nem elegendő a kennel környékén végrehajtható teszt. Célszerű kivinni a terepre, ahol már vadszagokkal, esetleg élő vaddal is van mód találkozni. Figyelni kell mennyire érdeklődik a vadszagok iránt, hogyan reagál az előle felugró vadra. Beugrása esetén milyen könnyen hívható vissza. Ebben a korban már nagyobb biztonsággal megítélhetők a vizsla öröklött tulajdonságai. A vad iránti érdeklődése legyen olyan szintű, hogy keresés közben mindig előttünk dolgozzon. Amelyik a gazdáját sarkánál követi, nem lesz jól kereső a későbbiekben sem. Tartson kapcsolatot, mert amelyik ebben a korban hajlamos megfeledkezni arról, hogy a gazdájával együtt kell vadásznia, felnőtt korban nehezen lesz kapcsolattartásra nevelhető. A vadkelésre beugorhat, első esetben meg is lepődhet, de mindenképpen visszahívható legyen legalább 50 m-en belül. Ha ebben a korban kikerül a vezetője irányítása alól, később sem lesz kényszerítő eszközök nélkül visszatartható vadkeléskor.
A hozási hajlamot szőrös és tollas vadtetemmel kell tesztelni fedett terepen, miközben az orr jóságát és használatát, a keresési ambícióját is meg tudjuk figyelni. Ha nagyon hamar feladja az előtte eldobott vad keresését, akkor kevés a munkakedve, gyenge az elhozási hajlandósága. A jó hajlamú egyed nem adja fel a keresést addig, amíg meg nem találta a vadat. Keresés közben sörétlövéssel teszteljük a lövés hangjának tűrési hajlamát. Az első lövést keresés közben tegyük, felfelé tartott csővel, amikor a kutya 10-20 m-re van tőlünk. Kis megrettenés nem hiba, de a keresést néhány másodperc elteltével úgy kell folytatnia, mint előtte tette. Ha a lövés hatása percekig megzavarja, akkor lövésre érzékeny, ha nem hajlandó ismételt keresésre a lövés után akkor lövésre nagyon érzékeny. Abban az esetben ha a lövés hallatára menekülésbe kezd, vagy a gazdája mellé húzódva keres menedéket, akkor lövésfélő, amellyel a vadászat tűzfegyverrel lehetetlen lesz a későbbiekben. A lövéstől való idegenkedés súlyos esetekben csak rosszabbodik a kor előre haladtával, tehát nem fogadható el az a bátorítás, hogy majd kinövi a kölyök. A lövésre érzékenyek általában biztonsággal, a lövésre nagyon érzékenyek hosszadalmas vadászatra való bevezetéssel "gyógyíthatók", a lövésfélőkkel nem érdemes kísérletezni. A lővésre érzékenység gyógyításának az egyik hatásos módja amikor a lövést össze kapcsoljuk olyan feladattal, amelyet a legszívesebben teljesít a vizsla, amely segít ellensúlyozni a lövés miatti negatív érzést.
Ebben a korban már a vízkedvelést és a vízből való elhozást is tesztelhetjük, ha a vizek hőmérséklete +10 C fok körüli. Jó az elhozási hajlam esetén, az a vizsla előtt bedobott tárgy láttán gondolkodás nélkül megy a vízbe. Ha bátortalan, megáll a víz szélében, fél a számára idegen közegtől, esetleg a víz általi hidegérzettől. Ebben az esetben is segít, ha vele van egy olyan társa, amelyik példát tud neki mutatni bátorságból, zsákmányszerzésből.
Felnőtt, bevadászott vizslát csak vadászaton való egésznapos megfigyelés után vásároljunk, abban az esetben ha nincs elég tapasztalatunk célszerű tapasztalt vizslavezetőt felkérni szakértőnek, aki apró jelekből is tud következtetni a vizsla tulajdonságaira, vezethetőségére. Az öröklött tulajdonságok fontosságát a tenyésztés irányításánál sem szabad figyelmen kívül hagyni.
Mielőtt a vizslát tenyésztésbe veszik küllemét és tulajdonságait meg kell vizsgálni, van- e benne annyi pozitív tulajdonság, amiből jut az utódoknak is. Mint több évtizedes tapasztalattal rendelkező vizslatenyésztő, vadász és mint teljesítménybíró azt a véleményt támogatom, hogy a vizslatenyésztés legalapvetőbb feltétele az európai vadászati gyakorlatnak megfelelő genetikai tulajdonságokra történő szelektálás. Ennek alapfeltétele a gyakorlati vadászatban fontos tulajdonságok tesztelése a tenyészvizsgákon és a tenyészegyedek legjobbjainak megmérettetésén a vizslavizsgaeken. A vadászat szempontjából legfontosabb tulajdonságokról most nem teszek említést, az előző írásaimban részletesen próbáltam azokat bemutatni.
Annak érdekében, hogy a kitűzött célt megvalósíthassuk vizslás vadásztársaimmal megalakítottuk a Hungária Vizsla Club-ot (HVC) 1997.-ben. Célul tűztük ki a magyarvizsla eredeti vadászati genetikai értékeinek megerősítését, olyan vizsga és vizsgaszabályzat elkészítését, amely ennek rendeli alá a képességvizsgától a vizsgaekig bezárólag a teljesítmény követelményeket. Figyelembe vettük azonban azt is, hogy a kiváló teljesítményre való hajlamhoz, megfelelő testi felépítésnek is kell társulni, ezért egy számítógéppel támogatott vizsla értékelő programot készítettünk, amelyben a vizsla minden lényeges méretadatát és azok egymáshoz viszonyított arányát objektív módon, számítógépbe írt függvényekkel programozva lehet értékelni. A nem mérhető szempontokat szubjektív módon értékeljük és a két módszer együtteséből alakul ki a vizsla valódi küllemi minősítése. Nagyon alkalmas ez a módszer az illegálisan végrehajtott "vérfrissítések" termékeinek kiszűrésére. A tenyésszemléken a tenyésztésbe vétel előtti minősítésekre, vizsla génbank regisztrálására. Egy ideális vizsla összesen 100 pontot szerezhet, amelyből 65 pont az objektív módon felvett mért adatokból, 35 pont a szubjektív módon kapott pontokból adódhat.
A tenyésztésbe vétel előtti öröklött vadászati tulajdonságok vizsgálatához az eddigi követelményeken túl felvettük az elhozási hajlam és vízkedvelés tesztelését, amit talán nem kell indokolni milyen fontos a vadászatra történő felkészíthetőség szempontjából. A vizsga és vizsgakövetelményeket világosan és a korrekt értékelést elősegítő módon igyekeztünk megfogalmazni aminek részletes ismertetése meghaladja e cikk terjedelmét, azonban érzékeltetés képpen bemutatom a HVC által elfogadott képesség vizsga feladatait és értékelését táblázatos formában. Akit érdekel a részletes vizsgaszabályzat, a Hungária Vizsla Clubnál megrendelheti a 96/358 008-as telefonszámon.
Kisbajcs, 1998. december 30.
Huszár Tibor
elnök HVC
vadász-kynológus
