A vadászkutyák kialakulásának természetéből fakadóan a vadászat egyes területein különböző szintű maximális teljesítményre képesek. Az egyik a nyílt mezőn, a másik a sűrű nádasban a harmadik az erdei kajtatásban nyújtja a vadászok általi elvárás szerinti maximumot, van amelyik a gazda kiszolgálásában, a másik a bosszantásában leli örömét, okot szolgáltatva a gazditól némi simogatására, vagy épp a gazda hétközi felgyülemlett keserűségének egekig hallatszó kiüvöltésére.
Ennek megfelelően különböző vadászok jó esetben karakterüknek megfelelő kutyát választanak,
Egy vizsla mindaddig elviselhető a vadászaton, amíg nem bosszantja, netán lehetetlenné nem teszi a vadásztársak szórakozását, nem rontja az eredményességet. Ennek érdekében legfőképpen a fegyelmezhetőség szempontjából kell előírni a vizslák vadászaton való részvételének feltételét, másodsorban a használhatóság szempontjait kell megfogalmazni.
Az a véleményem, hogy az a kutya amelyik nem hasznos a vadászaton, de fegyelmezett és ezzel nem árt, olyan mintha ott sem lenne, szemben azzal amelyik néha szolgálatot tesz, de többnyire bosszantja a társakat ezért jobb ha otthon marad. Természetesen a cél az, hogy fegyelmezett szolgálatkész, a vadászaton hasznos kutyáink legyenek, ezt a vadászetikán túl a vadászati törvény is előírja.
Az a vizsla, amely az előtte felkelő vadat üldözni kezdi, és azt az első parancsra azonnal nem hagyja abba, alkalmatlan a vadászaton való részvételre. A mai MEOE versenyelőírások még elnézőek ezen a téren, a vad elfogását is megengedik legalább egy alkalommal a 20 perces keresési idő alatt. Ezért nincs hitele a vadászok körében a vizsgázott kutyáknak.
Meg kell jegyeznem, hogy a vizsga, legyen az bármely szigorú követelmények szerint végrehajtva, nem jelent életre szóló jogosítványt a vizsla tulajdonosának arra, hogy kutyája mindig ugyanazzal a fegyelmezettséggel fogja teljesíteni vadászatainkon szolgálatait, mint ahogy azt a vizsgán tette, mert egyes fajták hajlamosak a fegyelem vadászat közbeni lazítására.
Ahhoz, hogy a vizsgán megfelelt kutyával vadászni lehessen, tudni kell azt vezetni annak érdekében, hogy a vadászatok során is hasznos segítő legyen. Tapasztalataim szerint ezen a téren is van még javítani való.
Megkockáztatom, nem is minden vadász alkalmas arra, hogy egy nehezen vezethető vizslát vezetni tudjon. Meg kell adni ezért a társas vadászatok vezetőinek azt a jogot, hogy a nem megfelelő fegyelmű vizslákat pórázra vetesse függetlenül annak vizsgaeredményeitől, ha ezt a gazdája önszántából nem tenné, látva kutyája viselkedését.
Azt gondolom az FVM 11/2000 és a 64/1998 sz. rendeletei megteremtették az alapot ahhoz, hogy ki-ki saját szimpátiája, igénye szerint fajtát és fajtaklubot válasszon és ezen belül olyan szakmai segítséghez jut, amellyel felkészítheti vizsláját a fajtára legjobban jellemző vadászati elvárások követelményei szerint. A törvények tehát adottak, azokkal most már élni és nem visszaélni kell, hogy jó irányban haladjon a vadászkutyások szekere. Arra azonban figyelni kell kinél legyen a gyeplő!
Huszár Tibor sk.
elnök
Hungária Vizsla Club
