Ceglédbercelre hívta össze a vizsla teljesíténybírókat a MEOESZ elnöke. Figyelemmel arra, hogy a meghívóban a megjelenést kötelezővé nyilvánították, gondoltam az új versenyszabályzat fontos és lényeges megújulásáról szerezhetek hasznos információt, ezért pénzt, paripát nem kímélve elutaztam a helyszínre.
Az a véleményem ugyanis, hogy a jelenlegi vizsla verseny és vizsgaszabályzat nem tölti be azt a szerepét, hogy segítse a vizslasport terjedését,növelje színvonalát, szolgálja a vadászatot, reális bírálatokat garantáljon.
Már a helyszín megtalálása sem volt egyszerű, mert a település egyik utcája és a helyi vadásztársaság vadászháza volt megadva célpontként. A megadott utcában vadászház nem volt, azonban az abból a vadászterületre kivezető, majd több helyen elágazó földúton kb. 2 km-re a településtől csak fellelhető volt a helyszín. Nem számoltam,de 30-40 teljesítménybíró minimum megjelent, eleget téve a felhívásban foglaltaknak.
A meghívottak fogadása egy vadászházhoz toldott előtető alatti nyílt téren történt, mint később kiderült itt zajlott a "konferencia" elméleti része is. Meglepődtek néhányan, amikor az előadó kijelentette, hogy a szabályokat rögzítő un. "zöld könyv" lényeges módosítására nincs lehetőség és szándék, a vizslabírók véleményére sem kiváncsiak a MEOESZ elnöke által a szabályzat felülvizsgálatával megbízottak. A kocka tehát már el volt vetve, a módosítások ismertetése céljából kellett több ezernyi kilométert utazni a résztvevőknek.
Az elgedetlenkedők hangos kifogásaira mégis alakult ki valamiféle párbeszéd a teljesítménybírók és a "felülvizsgáló bizottság" szószólója között, ami később anarchikussá, érthetetlenné tette a tájékoztatót.
A gyakorlatban is bemutatták az érdeklődőknek a vizsla munkájának a mezőn és erdőben megkövetelt egyes feladatait és azok bírálatát. Én az erdei csoportot választottam, ahol a vércsapa követése és a vizsla által megtalált vad jelzésének bemutatása volt a feladat. Itt egy újítást terveznek bevezetni azzal a megfontolással, hogy több vizslavezető jelentsen extra teljesítést a vadhoz vezetés bemutatásával. Ezt a feladatot úgy módosítanák, hogy a vezetéken megtalált második sebágynál a vezetékmunkát megszakítják és a csapafektető további 100 m-en frissen csöpögtetett vérrel készít vérnyomot, amit a kutya és a vezetője nem láthat. Ezen a friss, maximum 5-10 percet fekvő nyomon kell a kutyának a vadat megtalálni, jelezni és a vadhoz vezetni. Ez a verzió a csapa követők által a sebágyból felvert vad viselkedését is próbálja imitálni. Mint a bemutatón kiderült sok fontos részlet még nincs tisztázva ezzel kepcsolatban. Az biztos, hogy ennek a módosításnak a bevezetésével egyedül a MEOESZ szabályzata fogja értékelni a dermedt vad jelzését Európában.
Magam, aki több évtizede vagyok résztvevője a környező és távolabbi országok mindenes versenyeinek az a véleméyem, hogy nem a lécet kell alacsonyra tenni, hogy könnyű legyen átugrani, hanem ugrani kell megtanulni. Az "ugrás" megtanulása nem nehéz, sokkal nehezebb annak elbírálása, hogy az sikeres volt-e vagy sem. Az atlétikában ez evidens, leesett, vagy sem a léc, ha igen akkor hányszor tehet még kísérletet.
A vizslázásban a nehézség nem a feladat teljesítésében rejlik, hanem annak a követelménynek a megfogalmazásában ami szerint a feladat elbírálása és értékelése egyértelmű mindenki számára. Ne tudjon a teljesítménybíró utólag belemagyarázni hibát és pozítivumot szubjektív érzelmei, vagy sunyi szándéka szerint.
Erre számítottam a magam részéről, amikor a megjelenés fontosságáról olvastam a Meghívóban, ezeket a pontatlanságokat kellene egyértelművé fogalmazni a versenyszabályzatban. Nos erről szó sem esett, húsz év nem volt elegendő, egy korrekt verseny és vizsgaszabályzat megfogalmazásához. Sőt, ha lehet még lejjebb csúsztunk a lejtőn.
Olyan emberek kaptak megbízást e nehéz feladat teljesítésre, akiknek ehhez még nagyon kevés a tapasztalatuk, ez látszott az általuk előadottakon is.Ezért a két évvel korábban meghirdetett tövábbképzésről írt véleményem Továbbképzés.. alcímét főcímmé léptettem elő és véleményemet fenntartva a vizslasportot nem az teszi népszerűvé, hogy a követelményeket alacsony szintre visszük, hanem ha a feladat értékelése minden fél- bíráló és vizslavezető-és a hozzáértő korona számára is legyen egyértemű.Úgy látom nem ebben az irányban haladunk!
